A közelmúltban bemutatott és filmszínházainkban nagy sikerrel vetített „Ben Hur” című film egyik legizgalmasabb jelenete is egy kocsiverseny volt.
Ez a jelenet, ahol a vad iramban száguldó paripák és hajtóik kíméletlen küzdelme, a versenypálya feszültséggel teli hangulata és a stadion lelátóin helyet foglaló nézők szenvedélyes tombolása zajlott, még sokáig emlékezetes marad a film megtekintői számára.
Ezt a hangulatot próbálja meg ide varázsolni a 2009. december 11-12-én bemutatásra kerülő nagyszabású produkció is a Puskás Ferenc Stadionban, majd ennek „kicsinyített” változatát tekintheti meg a nagyközönség az Ügető Szilveszter programsorozatán belül is.

Kocsik a történelemben
A görög és római kocsiversenyeken használt versenykocsik őseit: a harci szekereket, vadászó kocsikat és a díszes felvonulások alkalmával használt pompás járműveket először a Közel-Kelet ókori népeinél, valamint a távoli Indiában és Kínában találjuk meg. A sumérek és babilóniaiak domborművein, pecséthengerein látható harci kocsiábrázolások arra utalnak, hogy ez az eszköz fontos szerepet játszott a harcászatban, ugyanakkor azonban a hatalom és az uralkodói méltóság kifejezésére is szolgált. Asszíriában a harci kocsizók külön fegyvernemet alkottak, míg Egyiptomban a nomád hikszoszok betörése után, a Kr. e. 17. századtól terjedt el ez a fegyver. Ezt követően a reliefek és a sírkamrák festményei gyakran örökítették meg a fáraókat díszes szerszámokkal felszerelt, dúsan aranyozott kocsikon harcok vagy vadászat közben. De harci eszköz volt a kocsi Indiában és Kínában is. Dacára azonban e járművek széles körű elterjedésének, arról, hogy ezekkel versenyeztek is, először a görögökkel kapcsolatban hallunk.

A görög kocsiversenyek
Az első, még harci szekerekkel vívott versenyek közül egynek a szemléletes leírását Homérosz Iliászának XXIII. énekében találjuk meg. Ez a verseny annak a halotti ünnepnek a keretében folyt le, amelyet a trójai ostromban vezető szerepet játszó Akhilleusz rendezett elesett barátja, Patroklosz emlékére. A költői sorok mellett képzőművészeti ábrázolások és régészeti leletek sokasága segít abban, hogy magunk elé képzelhessük a régi korok görög kocsiját. A kocsit általában két vagy négy egymás mellé befogott ló húzta. Ez utóbbi esetben a két szélső paripát külön hámmal kötötték a járműhöz. A tengely körül forgó kerekek kicsik voltak, hogy a kocsi súlypontja mélyen legyen, s a hirtelen kanyarokban ne boruljon fel. A kocsi rúdja a szekrény aljából indult ki, s felfelé emelkedett. Maga a szekrény többnyire fémből készült, amelyet háncsfonattal vontak be. Elülső falát belülről kipárnázták, hogy a versenyző térdével hozzá tudjon támaszkodni. A római kocsi lényeges ismertetőjegyeit tekintve hasonló volt a göröghöz.

Versenyek Rómában
A római kocsiversenyek eredete, mint általában az összes játékoké Rómában, vallási kultuszhoz kapcsolódott. Ebben valószínűleg az etruszkokat követték. Az etruszkok a halottaik tiszteletére rendezett gyászjátékokon a kocsiversenyeket az alvilág egyik „bejárata” előtt bonyolították le, ahol hitük szerint az „alvilági szellemek az élőkkel társalkodhatnak”. A római hagyomány a város első mitikus királyának, Romulusnak az uralkodásához fűzi a kocsiversenyek kialakulását. Ekkor Consus, a gabona betakarításának és elvermelésének istene tiszteletére rendeztek ilyen versengést. Az istenség földalatti oltárát szabaddá tették – miként az etruszkok az „alvilág bejáratát” –, s ott tartották meg a versenyt. Megjegyzésre méltó, hogy a hagyomány egy ilyen ünnep alkalmából megtartott lakomához köti a szabin nők elrablását.
A későbbi, hatalmas méretű kocsiversenyek lebonyolításának színhelye a Circus Maximus volt. Pályája körülbelül 600 méter hosszan és 200 méter szélesen húzódott. Ennek közepén emelkedett egy 214 méter hosszú fal, melyet spina-nak (hátgerinc) neveztek. Két végénél egy-egy kúp alakú, aranyozott bronzoszlop, a meta (határkő) állott. Ugyancsak ide helyezték az istenek és félistenek oltárait, közöttük a tengeristen Neptunusét, akit a lovak isteneként is tiszteltek. Ez utóbbit letakarták, és csak a versenyek alkalmával fedték fel. A spinán helyezték el az egyes futamokat jelző készülékeket, a hét díszes bronzdelfint, korábban a hét fatojást. A versenyzők valahányszor megtettek egy kört, elvettek egy tojást, illetve lefelé fordítottak egy delfint. Így tájékozódhattak a nézők arról, hol is tart tulajdonképpen a verseny.

Forrás: www.tankonyvtar.hu